|
2023-10-01 21:34:51, vasárnap
|
| |
| |
A gyermek Jézus a jeruzsálemi templomban
,,Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Ők azonban a nekik adott választ nem értették." (Lukács 2:39-50)
Ez a közismert esemény arról híres, hogy ez az egyetlen beszámoló Jézus gyermekkorának egy részletéről. Heródes halála (amikor a család visszatért az egyiptomi száműzetésből) és Jézus János általi megkeresztelése között mintegy harminc év telt el, amikor Urunk megkezdte hároméves szolgálatát. Míg az evangéliumok egyharmada Urunk életének utolsó hét napjával foglalkozik, addig az előttünk lévő mintegy tíz vers az egyetlen olyan szakasz, amely ablakot nyit arra a harminc évre, amelyben Jézus Názáretben élt. Valójában nem Názáretre összpontosítanak; a Bibliában egyáltalán nem esik szó arról a három évtizedről, amelyet Urunk Názáretben töltött. Ez a beszámoló a család egyik évenkénti látogatását írja le a jeruzsálemi páska-ünnepre, amikor Jézus tizenkét éves volt.
Ez alkalommal, hazafelé tartva Názáretbe, történt valami, amit a család egyik tagja sem tudott elfelejteni. Hányszor beszélhettek erről később. Szeretett fiukat, Jézust Jeruzsálemben hátrahagyták, és egy egész napos utat tettek meg nélküle, és életük három legszörnyűbb napjába telt, mire megtalálták. Dr. Martyn Lloyd-Jones 1933 márciusában a betlehemi Sandfieldsben prédikált erről az esetről, amikor Jézust elveszítették, és azt mondta: "Hát nem tökéletes kép ez a mai többség életéről? Figyeljük meg ezeket az embereket, amint Jeruzsálemből lefelé mennek otthonukba, Názáretbe. Ott mentek a többi emberrel együtt a karavánban, és útközben beszélgettek. Úgy tűnt, semmi sem aggasztotta őket. Talán együtt beszélgettek az istentiszteletekről, amelyeken éppen Jeruzsálemben vettek részt, és talán a hallott beszédeket kommentálták. Kétségtelenül szóba került a politikai helyzet is, és a római uralom egész kérdését felvetették és szabadon megvitatták. Valószínűleg a különböző papcsoportok és pappártok - a farizeusok, a szadduceusok stb. - egymáshoz viszonyított erejét is mérlegelték és megvitatták. Valószínűleg különösen az asszonyok is megvitatták a város boltjaiban és bazárjaiban látott különféle dolgokat, a különböző vásárlásokat és az élet és a megélhetés egész nehézségét és problémáját. Mentek tovább, annyira aggódva ezen, azon és a másikon, és egyáltalán nem gondoltak arra az egy dologra, ami valóban a legfontosabb volt; egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a fiú Jézus velük van-e vagy sem. Itt, mondom még egyszer, tökéletes képet kapunk az életről és a tömegekről. Tovább és tovább haladnak az élet útján, minden és mindenki miatt aggódva, kivéve az egyetlen dolgot, ami a legfontosabb mind közül, és az egyetlen Személyt, aki egyedül számít igazán." (Martyn Lloyd-Jones, Evangelistic Sermons, "False Assumptions", Banner of Truth, 1983, 164. o.). A mi szakaszunkban tehát az kerül elénk, hogy elveszíthetjük a Fiú Istent.
I.Bárki elveszítheti az Úr Jézus Krisztust
Ha Mária, Jézus anyja elveszítette őt, és elveszítette Jeruzsálemben, akkor mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy elveszíthetjük Istent. Az öreg evangélista, Smith Gypsy prédikált erről a szakaszról, és két témája, mondanivalója volt: először is, hogy Krisztus elvesztése a legvalószínűtlenebb helyen történt, másodszor, hogy Krisztus elvesztése a legvalószínűtlenebb emberekkel történt.
a.)Gondoljatok arra a helyre, ahol Jézus elveszett.
Charles Haddon Spurgeon egyszer azt mondta: "Soha nem vesztettem el a Mesterem társaságát temetésen; de egy esküvőn ez több mint lehetséges. Soha nem vesztettem el Megváltóm jelenlétét a gyász házában, a betegek és haldoklók ágyánál; de néha éreztem, hogy megszakadt a közösség az én Urammal, amikor a hangszerek szóltak a fülemben, és amikor öröm és vidámság uralta az órát. Boldog pillanataink a legveszélyesebbek."
Azt mondja az Ige, hogy "szülei minden évben elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére" (41. v.). Különös tény, hogy ez az egyetlen hely az Újszövetségben, ahol a "minden évben" kifejezés előfordul. A hangsúly azon a teljes elkötelezettségen van, amelyet ez a család vállalt, hogy minden egyes évben meg kell tartani a páska ünnepét, és ez az egyedülálló "minden évben" kifejezés a család elkötelezettségét hangsúlyozza. József, Mária és a gyermekek soha nem mulasztották el a jeruzsálemi páskaünnepséget. Ez egyfajta gyülekezeti alkalom, kaland, szent ünnep, baráti összejövetel volt, amely minden évben életük legfőbb eseménye volt, amikor elhagyták azt a poros házcsoportot, ahol laktak, és a hatalmas város, annak lenyűgöző épületei és Jeruzsálem nyüzsgése felé vették az irányt.
Az Ószövetség ragaszkodott ahhoz, hogy a családfő legyen jelen a jeruzsálemi ünnepeken, de Mária Isten odaadó szolgálóleánya volt; szerette elkísérni Józsefet és magával vinni a gyermekeit az ünnepekre. Most már tudjuk, hogy a kis Úr Jézus azért ment az apjával Jeruzsálembe az ünnepek megtartására, hogy tökéletesen megtartsa Isten szertartási törvényét miérettünk. Más szóval, miattam volt ott, hogy az én üdvösségemet megszerezze azáltal, hogy minden igazságosságot teljesített helyettem és értem. De a történet nem Jézus bármilyen rossz cselekedetéről szól, amikor elment Názáretből, hanem arról, hogy a szülei elvesztették őt Jeruzsálemben. Nem vették le róla a szemüket, amikor menekültek az idegen, ismeretlen Egyiptomban, azon a veszélyes pogány helyen, de az ismerős, biztonságos Jeruzsálemben, ahol Isten törvényét tisztelték, és ahol minden nap engesztelés történt a bűnökért, gondatlanná váltak, és elvesztették őt. Ez a Jeruzsálem tele volt az ünnepre összegyűlt hívő zarándokok ezreivel, a vallási légkör rendkívül feszült volt, minden szűk utca szobáiból zsoltárok éneklésének hangja szűrődött ki. Mindenütt ezernyi páskaünnepet ünnepélyesen megünnepeltek, és az egész város felett a sült bárány illata terjengett. A buzgó vallásosságtól körülvéve valahogy elvesztették, szem elől tévesztették Jézust, még haza is indultak, nem is sejtve, hogy már nincs velük.
Ha ez megtörténhetett Máriával és Józseffel egy olyan helyen, mint Sion, az élő Isten városa, akkor te vagy én bizonyára elveszíthetjük Krisztus jelenlétének érzését a gyülekezetben, akár konferenciákon vagy táborokban, bárhol is vagyunk Isten népének közösségében. Egyetlen áldott hely sem garantálhatja, hogy "itt soha nem veszíted el Jézust", ha Mária elvesztette őt Jeruzsálemben a páska-ünnepen. Lehetséges, hogy a hatalmas evangéliumi igehirdetések és csodák alatt lelkileg elsodródtok, ahogyan Júdás, valamint Anániás és Szafira is az apostoli igehirdetés alatt, kihűlve, és belépve egy olyan időszakba, amikor minden, ami egykor kielégítőnek tűnt, elhalványul - ahogyan a laodíceai gyülekezet tagjaival történt. A kétségek tüzes nyilai kezdenek becsapódni, ahogy a hit pajzsa leesik. "Vajon az egész hitem téveszme volt?" - kérdezed magadtól. Vajon valódi volt-e? Alig van olyan keresztény, aki ne tapasztalt volna ilyen támadásokat. Egy keresztény híres módon így fejezte ki ezt: "Hol van az az áldás, amelyet akkor tapasztaltam, amikor először megláttam az Urat?" És Istenhez kiált, hogy térjen vissza hozzá. Elveszítette a Krisztus-érzést; József és Mária elvesztette fiát, Jézust Jeruzsálemben a páska-ünnepen. Gondoljatok egy ilyen helyre és alkalomra, hogy elveszítitek Jézust, és vigyázzatok és figyeljetek és imádkozzatok.
b.)Gondoljatok az anyára, aki elvesztette őt. Volt-e valaha erősebb és egészségesebb kötelék egy anya és fia között, mint Mária és Jézus között? Lukács elmondja, hogy Jézus nem volt beteges gyermek. Egészséges volt. Azt mondja az Ige nekünk, hogy "a gyermek megnőtt és erős lett" (40. v.). Jézusnak volt ereje; képes volt napról napra továbbmenni, ügyeket intézni, játszani és dolgozni. Ritkán volt beteg, ha egyáltalán beteg volt. Rugalmassága és életereje volt. Tizenkét éves korára már képes volt egy nehéz vizes edényt cipelni Mária konyhájába a kútról. Egy rakomány fát is hazavihetett volna az apjának, és József talán csodálkozva pislogott volna rá, hogy mit tud cipelni! Jézus erős volt, de ami még fontosabb, tudta, hogy miért erős. Már gyermekkorától kezdve tudta, hogy ki ő - ki ő -. Volt önazonosságtudata. Mindig is tudta, hogy ő Isten Fia és Mária fia is. Más szóval, tudta, hogy egy személyben két természete van, az isteni természet és az emberi természet, és mindig mindkét természet alapján működött. Számára ez teljesen természetes és könnyű volt. Ember volt és Isten volt, és ismerte az ellentétet aközött, hogy közösségben van a mennyei Atyjával, és aztán látja a kegyetlenséget, hallja az átkokat és a sírást a körülötte lévő világban, ahol József élt. Egész életében Istenemberként élt ebben a nyögő, bukott világban.
Már zsenge korában is egyre világosabban értette, miért küldte őt Isten a világba. Édesanyja, Mária mindent elmondhatott neki, ami Gábriel megjelenésekor történt vele. Az Úr angyala bejelentette, hogy a Szentlélektől fog gyermeket várni. Elmondta fiának, Jézusnak, hogy ő más, ő a Magasságos Fia. Elmondta neki, amit Simeon kiáltott Istennek, amikor Jézust a templomba vitte: "Szemeim látták a te üdvösségedet!". Elmondta neki, hogy Simeon azt is mondta, hogy Jézus világosság lesz a pogányok számára és Isten népének, Izraelnek a dicsősége. Semmit sem hallgatott el Jézus elől a férfiak, nők és angyalok szavaiból, akik az ő születése előtt és után szóltak, és mind azt mondták, hogy Jézus nagy lesz, és Isten neki adja majd apja, Dávid trónját, és örökké uralkodni fog. "Kedves fiam, Gábriel azt mondta, hogy a te trónodnak nem lesz vége." Ezt mondta Jézusnak az édesanyja, amint elég idős volt ahhoz, hogy ezt megértse. Amennyire csak tudott, őszintén válaszolt a kérdéseire. Telve volt bölcsességgel, így már egészen kicsi korától kezdve megértette az anyját, valamint a Szentírást, amelyet tanított neki.
Jézus tudta, hogy azért jött a világba, hogy bűnhordozóvá legyen, és ez a nagy oka annak, hogy már a legfiatalabb korától fogva erős testben és erős lélekben, mert ez olyan teher volt, amit egyedül kellett hordoznia, és már tizenkét éves kisfiúként elkezdte hordozni. Erőssé lett téve, hogy életének minden percében úgy szeresse felebarátját, mint önmagát, erőssé lett, hogy szeresse gyermekkori ellenségeit, erőssé lett, hogy ne legyenek mulasztásos bűnei. Mégis, bár olyan kötődés volt anya és fia között, amilyet ez a világ még soha nem látott, ez az anya elvesztette ezt a fiát Jeruzsálemben, és figyelmeztetlek benneteket, akik keresztény otthonban nőttetek fel, és bibliai szolgálat alatt ültetek, és keresztény barátok társaságát élveztétek, és így sok gazdag módon megismertetek valamit Jézus Krisztus közösségéből, hogy vigyázzatok, nehogy elveszítsétek a Megváltót. Vajon ez az a veszteség, amitől minden más veszteségnél jobban rettegtek, hogy elveszítitek Jézus Krisztust, a Megváltót? Bárki elveszítheti az Úr Jézus Krisztust. Gondoljunk csak arra, hogy Bob Dylan 1979 elején elkezdett a dél-kaliforniai Resedában lévő Vineyard templomba járni, "olyan látomást, érzést és jelenlétet kapott a teremben, ami nem lehetett más, csak Jézus", és megvallotta hitét Krisztusban, majd hamarosan két, a hitét ünneplő albumot adott ki: Lassú víz partot mos és Megmentve. Írt egy dalt, a "Valakit szolgálni kell" címűt. John Lennon, aki gyűlölte, hogy egy régi bálványa kereszténnyé válik, erre a "Szolgáld magadat" című dalában adta meg válaszát. De Krisztus figyelmeztetett bennünket a magvetőről szóló példázatában a köves földi hallgatóra, akinek a hite gyorsan növekszik, és ugyanolyan gyorsan el is pusztul. Bob Dylan 1983-ban már azt mondta: "Ki mondta, hogy keresztény vagyok? Mint Gandhi, én is keresztény vagyok, zsidó vagyok, mohamedán vagyok, hindu vagyok, humanista vagyok". Bob Dylan elveszítette Jézust.
II.Vannak okok, amiért az emberek elveszítik Jézust.
Józsefről és Máriáról azt olvassuk, hogy "azt gondolván, hogy ő a társaságukban van, egy napig utaztak" (44. v.). Azt hitték, hogy velük van. Egy angol fordítás szerint így hangzik: "Azt feltételezve, hogy a társaságukban van...". Természetesnek vették, amikor a karavánnal visszaindultak Názáretbe, és megbeszélték mindazt, amit hallottak és láttak, és összehasonlították más páskaünnepekkel, hogy Jézus a közelben van, bár nem látták. Miért vették természetesnek a jelenlétét?
a.)Nemrég látták őt. Együtt reggeliztek. Akkor ott volt. Tehát feltételezték, hogy mivel nemrég látták ezért még mindig velük van, de nem volt. Jézus tegnapi jelenlétének áldása nem garancia a mai napi jelenlétének áldására.
b.)Tizenkét éve tették meg ezt az utat és jöttek el a páskaünnepre, és semmi ilyesmi nem történt a múltban. Azt feltételezték, hogy a dolgok úgy mennek majd tovább, ahogy mindig is mentek, de nem így történt. Soha nem így történnek. Emlékezzetek, mit írt Jakab: "Most tehát, akik azt mondjátok: ,,Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk", azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jakab 4:13-17).
c.)Azt hitték, hogy ismerik Jézust, hogy ő olyan valaki, aki soha nem kerül bajba, hogy erős, tele van bölcsességgel, és Isten kegyelme van rajta. Feddhetetlen gyermek volt, teljesen megbízható; meg tudták adni neki a szabadságát. Elfelejtették, hogy minden kapcsolat kétirányú, és ez a kapcsolat különösen az. Igen, az ő fiuk volt, de ő volt Isten Fia is. Az ő hatalmuk alatt állt, de ők is az ő hatalma alatt álltak, amely a testté lett örök Ige hatalma volt.
d.)Ők természetesnek vették Jézust. Kiszámíthatónak gondolták őt, de az egyik dolog Krisztusban az, hogy ő soha nem kiszámítható. Amikor az édesanyja mellette ült egy lakodalomban, ahol a házigazda zavarba jött, mert elfogyott a bor, azt mondta neki: "Nincs több boruk". Ő azt válaszolta: "... asszony, miért vonsz engem bele?". (Jn 2:4). Egyszer, amikor tanított, majd megjelent az anyja és a testvérei, és azt az üzenetet adták tovább, hogy az anyja kint vár rá: "Ki az én anyám? Aki Isten akaratát cselekszi, az az én anyám" - mondta. Amikor egy pogány anya megkérte, hogy gyógyítsa meg a lányát, az első válasza az volt, hogy azt mondta neki, hogy nem helyes elvenni a gyerekek ételét, és kutyáknak adni. Heródest rókának, korának vallási vezetőit pedig viperák fajzatainak nevezte. Azt mondta, hogy egy napon szétválasztja az egész emberiséget juhokra és kecskékre, és sokaknak azt mondja, hogy távozzanak tőle, hogy soha nem ismerte őket. Ez az Úr az, aki tövist ad legnagyobb követőjének. Ez az, akiről Jób így beszélt: "Az Úr adta és az Úr elvette; áldott legyen az Úr neve". Ez az Úr az, aki azt mondja, hogy kiköpi a szájából a langyos gyülekezetet. Néha remegésre, reszketésre, késztet. Jézust soha nem vehetjük természetesnek. Jézust soha nem veheted magától értetődőnek.
Ahogy Lloyd-Jones mondja: "Az egész tévedés az, hogy azt gondoljuk, hogy a mi Urunknak kell alkalmazkodnia hozzánk, és nem nekünk hozzá. Elvárjuk, hogy eljöjjön, feltételezzük, hogy el fog jönni. Azt gondoljuk, hogy mi jöhetünk és mehetünk, ahogy akarunk, és azt tehetünk, amit akarunk, de ő mindig ott lesz, amikor szükségünk van rá. Ezért beszélünk könnyelműen és istenkáromlóan arról, hogy "Jézust magunkkal visszük" különböző helyekre - mi vezetünk, és Jézus Krisztus, Isten Fia, a királyok Királya és az urak Ura követ minket. Ó, micsoda istenkáromlás ez az egész!" (D. M. Lloyd-Jones, Evangelistic Sermons, "False Assumptions", Banner of Truth, 1983, 171. o.).
e.)Saját figyelmetlenségük miatt veszítették el őt. A szülők automatikusan arra gondolnak, hogy ki gondoskodik a gyerekekről. Ez a házasság része. Nincs olyan nap, amikor a férj úgy dönt, hogy ő elmegy futbalozni, a feleség pedig úgy dönt, hogy elmegy vásárolni, és máris indulnak aznap reggel. Először közösen megbeszélik a terveiket, és meghatározzák, hogy ki fog vigyázni a gyerekekre. "Az édesanyád tudna vigyázni a gyerekekre?" - kérdezi egyikük. Mindvégig tervezned kell a gyerekekkel, akiket Isten adott neked. Ez az a hatalmas változás, amit a szülőség hoz. Hol vannak a gyerekek? Mit csinálnak a gyerekek? Különösen akkor, ha a legidősebb csupán tizenkét éves. Mária és József mégis annyira el volt foglalva a jeruzsálemi páskával, mindazzal, amit láttak és hallottak, hogy nem beszélték meg azt, hogy ki vigyázzon Jézusra a hazafelé vezető úton.
Itt van Krisztus teste, az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és alapja, és a mi legfőbb gondunk az, hogy Jézus az imádkozó gyülekezetének szívében legyen, hogy ne kívül álljon az ajtóban és kopogtasson, hogy bebocsátást nyerjen. Lehet sok programunk, előadónk és különleges összejövetelünk. Mindent az "evangelizáció" nevében teszünk. Estig vitatkozhatunk arról, hogy mivel dobhatnánk fel az istentiszteletet, milyen új elektronikus eszközöket vezethetnénk be a gyülekezetbe. Beszélhetünk az emberekről, idősekről, fiatalokról, érdeklődőkről, és a jövőre vonatkozó terveinkről, de mi van Jézussal? Hol van Jézus? Ő uralkodik minden szívben? Mindannyian azt mondjuk: "Nekem az élet Krisztus"? És ha nem, akkor miért nem? Hoztuk-e magunkkal Jézust, amikor jöttünk? Énekeljük-e az Ő dicséretét? Megnyílik-e felé a szívünk imádságban? Az igehirdetésben hallunk-e róla, és ragaszkodunk-e ahhoz, hogy vasárnapról vasárnapra többet halljunk róla? Ő megvan, Ő a miénk, rendelkezünk Vele, de egyre többet és többet akarunk belőle. Hallani akarunk róla, mint prófétánkról, papunkról és királyunkról. Meg akarjuk ismerni őt, feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához.
III.Ahhoz, hogy megtaláld Jézus, vissza kell térned oda, ahol utoljára voltál vele.
Egy napig utaztak anélkül, hogy látták volna, és akkor aggódni kezdtek. Hol van a kis Jézus? Mindenütt keresték a karavánban, mindenkit megkérdeztek, hogy látták-e őt, vagy hogy mikor látták utoljára, de nem volt ott, és világossá vált, hogy nem volt a társasággal az egész tizenkét órás út alatt. Aztán az éjszakát átgyalogolva egyedül kellett visszamenniük Jeruzsálembe a többi gyerekkel, és ott hajnalban, amikor az alvó város felébredt, elkezdték keresni őt, ott, ahol megszálltak, azokon a helyeken, ahol jártak. Egy egész napon át minden nyomot követtek, de nem találták Jézus nyomát. Egy álmatlan éjszaka után a második napon is keresni kezdték őt, elmentek különös helyekre, és ott keresték, ahol korábban jártak, de a második nap végén még mindig nem találtak semmit. Milyen kétségbeesettek voltak, majd a harmadik napon ismét mindenütt keresték őt, de nem találták nyomát, mígnem egyikük azt mondta: "Nem voltunk a templomban". Hát nem ez a legfurcsább dolog? Tudták, hogy ki volt ő. Tudtak a Templom iránti szeretetéről. Ez uralta a várost. Miért nem ott kezdték? Az utólagos szemlélet csodálatos bölcsességével azt mondhatjuk, hogy mi azonnal oda mentünk volna, de József és Mária soha nem gondolt erre. Gondolom, ez fátyolos volt előttük. Jézusnak szüksége volt arra a három napra a templomban. Istennek még azzal a szörnyű, eredménytelen, kétségbeesett kereséssel is célja volt. Nem tapasztaljuk-e mindannyian, hogy eredménytelenül keresünk olyan dolgokat, amelyek igazán fontosak, és azt kiáltjuk: "Uram, segíts nekem.... Uram, segíts rajtam!"
Hadd bátorítsalak benneteket, akik úgy gondoljátok, hogy élő kapcsolatban vagytok Jézussal, hogy keressétek az Ő jelenlétét, és komolyan keressétek. "Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után" (Zsoltárok 42:1-2). Azokat, akik nem keresztények, nem sürgetem, hogy keressék Istent. Isten keres titeket, és ennek bizonyítéka az, hogy ma ide hozott titeket, mert keres titeket, hogy megmentsen és megtartson benneteket. Nektek azt mondom: "Engedelmeskedjetek ennek a nagy Pásztornak. Hajoljatok meg előtte, forduljatok el más uraktól és kövessétek őt". Van egy ember aki egy bontási céget vezet. Néhány évvel ezelőtt nagy vágy támadt benne, hogy megismerje Istent; ez volt a kegyelem kezdete, és elkezdte keresni Istent. Mit tett? Szabadnapján, ami egy szombati nap volt, templomról templomra járt, gondolván, hogy valamelyikben megtalálja Istent. Azt mondta: "Elmentem Jézust keresni", de csalódottan tapasztalta, hogy mind zárva volt, és nem értette, miért. Aztán vasárnap keresett; elment abba a gyülekezetbe, ahol a nővére járt, egy gyülekezetbe, amelyet egy barátja pásztorolt, és ott Jézus Krisztus megtalálta őt az igehirdetés alatt, Isten népének életében, és abban, hogy az Úr megismertette magát vele abban az összejövetelben. Micsoda változás történt az életében. Micsoda buzgalmat mutat most minden bontóhelyen, hogy bátorítsa azokat a kemény embereket, akiket olyan jól ismer, hogy hajoljanak meg az Úr Jézus Krisztus előtt.
Azt mondom nektek, akik korábban ismertétek Jézust, hogy keressétek őt újra teljes szívetekből. Lehet, hogy sokkal hosszabb időre veszítettétek el jelenlétét a lelketekben, mint Mária és József, inkább három hónapra, mint három napra, vagy akár három évre. Gondolhattok azokra az évekre, amelyeket a hiúság és a büszkeség sáskái felfaltak, évekre, amelyekben egy boldog gondolat nem volt Jézusról. Az emberek olyan furcsák. Nem mennek el arra az egyetlen helyre, ahol valószínűleg megtalálják Jézust, Isten házában, ahol szeretik és hirdetik az ő igéjét. A legkülönösebb helyekre mennek, mint Mária és József, mielőtt megtalálnák őt azon a helyen, ahonnan el kellett volna kezdeniük a keresést.
Elmondok nektek egy csodálatos igazságot. Jézus nem rejtőzik el. Azért van itt, hogy megtaláljátok. A megfelelő helyre jöttetek, mert ő itt van közöttünk. Még mindig azt mondja nektek, amit régen mondott: "Jöjjetek hozzám, és én megnyugvást adok nektek". Bármilyen messzire is tévedtél, és bármilyen hosszú idő telt is el, ha van egy szikra a szívedben, amely meggyújtja a vágyakozás egy kis fényét, hogy újra vele legyél, akkor lobbantsd lángra. Meg fogod tapasztalni, hogy ő ugyanaz a kegyelmes, szerető, irgalmas, bölcs és szuverén Megváltó, aki mindig is volt.
Menj vissza oda, ahol utoljára találkoztál vele, Isten népének imádó társasága közé. Abban a floridai gyülekezetben, ahol R. C. Sproul prédikált, a gyülekezet minden vasárnap ezeket a szavakat teszi ki a hirdetőtáblájára: "Amikor belépünk ebbe az épületbe, átlépünk egy küszöböt, átmenetet teszünk a hétköznapiból a szokatlanba, a hétköznapiból a rendkívülibe, a világiból a szentbe, a profánból a szentbe." Hiszem, hogy bár Isten mindenütt jelen van, és bár minden, amit teszünk, az ő dicsőségére történik, ott van Isten gyülekezete, ahol az emberek az ő nevében gyűlnek össze, ahol kenyeret törnek, ahol hívő bűnösöket keresztelnek, ahol Isten igéjét elismert, tehetséges emberek hirdetik, és ahol Jézus különleges módon van jelen, olyan formában, ahogyan nincs jelen egy boltban, egy gyárban vagy egy golfpályán. Ez egy szent hely, ahol a gyülekezet Jézus nevében gyűlik össze.
Hol volt az utolsó hely, ahol az Úr foglalkozott veled? A templomban, az Igéje alatt; ott égett benned a szíved, és ott találkoztál vele. Hallottál az Ő haláláról, mint Isten Bárányáról, aki teljes engesztelést szerzett a bűneidért. Biztosítottak arról, hogy nincs kárhozat azok számára, akik benne vannak, és bíztál benne. Higgyetek ebben az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülni fogtok. Hol találta meg Mária és József Jézust? Nem messze az irgalmasszéktől, az oltáron a bűnök bocsánatára felajánlott áldozat közelében. Isten házában találták meg a Fiát, és most is ott találjuk meg őt, nem egy jógaórán, nem egy meditációs tanfolyamon, nem a saját lelkünkben és a saját lelkünkbe tett utazáson, hanem ott, ahol engesztelés történt, ahol a szent Isten kiengesztelődött és a megváltás megvalósult a Megváltó által. Ott a Golgotán találjátok meg őt!
Emlékezzetek egy másik két Jeruzsálemből induló férfira, akik azt hitték, hogy elvesztették Jézust, de megtalálták, amikor találkozott velük és elmagyarázta nekik a Bibliát. Megmutatta magát nekik az teljes Szentírásban és a kenyértörésben, és kinyilatkoztatta nekik, hogy szükséges volt, hogy szenvedjen és meghaljon. A Biblián keresztül megtalálták azt, aki a Feltámadás és az Élet.
IV.Honnan fogod tudni, hogy megtaláltad az igazi Jézust?
Jézus szülei a templom udvarán találtak rá, ahol a tanítók között ült, hallgatta őket, és kérdéseket tett fel nekik. Egy embertömeg állt ott, és figyelte ezt a jelenetet, és ők (és a tanítók is) libabőrösek lettek, amikor látták Jézus megértését és hallották a válaszokat, amelyeket a tanítók hozzá intézett kérdéseire adott. A szülei megdöbbentek, amikor szembesültek ezzel a jelenettel, hogy végre ott találják a fiukat, és hogy ő volt az emberek figyelmének középpontjában.
Jelzésszerűen az áldozatok pózába vágják magukat. Szó sincs bocsánatkérésről, hogy elmentek és otthagyták őt, hanem inkább: "Fiam, miért bántál így velünk? Apád és én aggódva kerestünk téged" (48. v.). Hogyan válaszol Jézus? A válaszból kiderül, hogy milyen Megváltó ő. Meglepődik azon, hogy mennyire tudatlanok felőle azok után, amit a prófétáktól és az angyaloktól tudtak róla a születésekor, és hogy tizenkét évet éltek vele. Az első feljegyzett szavai ebben a Lukács evangéliumában egy kérdés: "Nem tudtátok?". Vajon tudatlanok voltak egy ilyen elemi dologban? "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" (49. v.). Miért nem mentek egyenesen oda? Hol máshol lehetne egy fiú, mint a saját otthonában? Amikor megtaláljuk ezt a Jézust, hogyan fogjuk felismerni őt?
a.)Az igazi Jézus egy küldetéssel rendelkező ember volt. "Atyám házában kell lennem" (49. v.), mondta a szüleinek. Tudatában volt annak, hogy kényszer alatt álló ember; hivatást kellett betöltenie, és szorongatva volt, hogy ezt a feladatot betöltse. Egyszer Samáriában a tanítványai bevásároltak, és hoztak neki némi ételt, és sürgették, hogy egyen belőle. Ő azt mondta nekik: "Nekem olyan ételem van, amiről ti semmit sem tudtok" (Jn 4:32). Azt hitték, hogy valaki más hozott neki ételt, de ő azt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki elküldött engem, és befejezzem a művét" (Jn 4:34). Ismét azt mondta tanítványainak: "Amíg nappal van, annak a munkáját kell végeznünk, aki elküldött engem" (Jn 9:4). Az Úr Jézus érezte, hogy a végzettel jár együtt. Tudatában volt annak, hogy Istennek oka volt arra, hogy életet adjon neki. Ő példakép minden egyes keresztény számára. Te mit kezdesz az életeddel? Úgy fog menni, mint a szövőszék. Van-e célja az életednek? Jöjj Jézus Krisztushoz, és tudd meg, mi a célod az életben. Mi az ember legfőbb célja? Az ember legfőbb célja, hogy Istent dicsőítse és örökké gyönyörködjön Benne. Az ember feladata, hogy Istent dicsőítse. Az ember sorsa az, hogy örvendezzen Istennek. Hát nem emel ez ki téged e világ sara alól? Nem ad ez neked egy egyedülálló látásmódot?
Olvastam az interneten egy kritikát a világ leghíresebb balett-táncosának, a néhai Rudolf Nurejevnek az életrajzáról, és a balett volt a szenvedélye, és ezeket a szavakat mondta: "Megpróbáltam mindent elutasítani az életben, ami nem gazdagítja vagy közvetlenül nem érinti egyetlen uralkodó szenvedélyemet". Ez az egyetlen céltudatosság csodálatosan gazdagító volt. Elment Szentpétervárra, és minden idejét abban a csodálatos múzeumban, az Ermitázsban töltötte. "Szükségem van rá, mint az ételre" - mondta. Kétségbeesetten vágyott a tudásra, és olyan emberek társaságát kereste, akik oktatni tudták. Ez olyan, mint a keresztény, az alkotásban, a pihenésben, a testmozgásban, az olvasásban, a zenében, a beszélgetésben mindent e nagyszerű megszállottság, szenvedély alá von, hogy a Teremtő akaratát teljesítse, és befejezze a munkát, amit Isten adott neki.
b.)Az igazi Jézus jobban tudatában volt a mennyei Atyjának, mint a törvényes földi atyjának. "Atyám házában kell lennem" - mondta. Két irányba volt húzva, József názáreti házába és mennyei Atyja jeruzsálemi házába. Mindkét irányba volt húzva, de nem volt választása. Mindig a mennyei Atyja volt az első.
Mi más az én létem, mint Te, a biztos támaszom, a legnemesebb célom?
A Te örökké áldott arcodat látni, és egy ilyen Barát ügyét szolgálni.
Lásd életét, magasztos tanítását, önmegtagadását, azt, ahogyan sáfárkodott az idővel, a fényűzés és önsanyargatás hiányát, a kísértés legyőzését, útját, mint aki mindig részt vett Ura ügyében, beszélgetésének magas hangnemét, türelmét, engedelmességét Isten akaratának, engedelmességét, hogy megigya a legkeserűbb poharat, amit Isten adott neki, alázatát. Itt volt egy olyan ember, akinek a mennyei Atya valóságosabb volt, mint bármely földi kapcsolat. És mi magunk? Isten és az ő országa a legfőbb célunk? "Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit - igen, még saját életét is -, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
c.)A valódi Jézus a földi szüleivel szemben a mennyei Atyjának tartozott elsődleges engedelmességgel.
Később azt mondta: "Mindig azt teszem, ami neki tetszik" (Jn 8:29). Ez az igazi Jézus, és ez fogja mindig is jellemezni igazi követőit. Emlékeztek arra, hogy ez hogyan jutott eszébe Dr. Martyn Lloyd-Jonesnak, amikor az 1920-as években Londonban briliáns orvosként azon gondolkodott, hogy elhagyja az orvosi pályát, és prédikátor lesz? Kétfelé húzták, és ez a feszültség egy este drámai módon csúcsosodott ki. Egyik este leendő felesége, Bethan és néhány barátjuk színházba akartak menni a Leicester Square-en, és rábeszélték, hogy menjen velük. Azt mondja: "Egyáltalán fogalmam sem volt arról, hogy miről szól a darab, de nagyon izgatottak voltak miatta. Amire emlékszem, az a következő: ahogy kijöttünk a színházból a Leicester Square harsogására és vakító fényére, hirtelen egy Üdvhadsereg zenekar jött, amely néhány himnuszdallamot játszott, és tudtam, hogy ezek az én embereim. Ezt soha nem felejtettem el. Van egy téma Wagner Tannhauser című operájában, a két vonzás - a világ vonzása és a zarándokok kórusa - és a kettő közötti ellentét. Nagyon gyakran gondoltam erre. Pontosan tudom, mit jelent. Azt hiszem, élveztem a darabot. Amikor meghallottam ezt a zenekart és az énekeket, azt mondtam: 'Ezek az én népem, ezekhez az emberekhez tartozom, és hozzájuk fogok tartozni'" (Iain Murray, D. Martyn Lloyd-Jones, The First Forty Years, Banner of Truth, 1982, 93. o.). A doktor tudta, hogy előbb tartozik engedelmességgel mennyei Atyja akaratának, mint bárki másnak a földön, még a saját szüleinek is. Ez a Krisztus legfőbb uralmának kihívása, és sok megtért muszlim az életével fizetett ezért a Megváltónak való engedelmességért. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: kinyilatkoztatta, kiengesztelődött, bocsánatkérésről, istentiszteletet, hirdetőtáblájára, összpontosítanak, engedelmességgel, engedelmességért, figyelmeztetett, figyelmeztetlek, szentpétervárra, páskaünnepséget, kétségbeesettek, kétségbeesetten, kiszámíthatónak, megkeresztelése, páskaünnepekkel, mindannyiunknak, megtörténhetett, irgalmasszéktől, összejövetelünk, engedelmességét, összejövetelben, eredménytelenül, himnuszdallamot, beszélgetésének, vitatkozhatunk, igehirdetésben, bölcsességével, tanítómesterek, kenyértörésben, elveszíthetjük, gyülekezetének, szenvedéseiben, feltámadásának, természetesnek, gyermek Jézus, jeruzsálemi templomban, galileai Názáretbe, gyermek pedig, páska ünnepére, ünnepi szokás, útitársak között, ismerősök között, tanítómesterek körében, nekik adott, közismert esemény, egyetlen beszámoló, család visszatért, egyiptomi száműzetésből, evangéliumok egyharmada, előttünk lévő, Jézus János, Jézus Názáretben, Urunk Názáretben, Jézust Jeruzsálemben, Martyn Lloyd-Jones, Evangelistic Sermons, False Assumptions, Jézus Krisztust, Smith Gypsy, Charles Haddon Spurgeon, Mária Isten, Isten Fia, Magasságos Fia, Jézus Krisztus, John Lennon, Mint Gandhi, Ahogy Lloyd-Jones, Elmentem Jézust, Isten Bárányáról, Jézus Krisztusban, József Jézust, Egyszer Samáriában, Jöjj Jézus Krisztushoz, Rudolf Nurejevnek, Elment Szentpétervárra, Martyn Lloyd-Jonesnak, Leicester Square-en, Leicester Square, Wagner Tannhauser, Iain Murray, First Forty Years,
|
|
Offline
